2014. október 24., péntek

(Csillag)gyerekeink és kapcsolóik

Időről-időre összetalálkozom egy kétgyerekes anyával, akivel mindig igen előremutató beszélgetéseket folytatunk. A mostani bejegyzést is legutóbbi eszmecserénk "ihlette".

Kisgyerekkorban:
Izgága. Nem figyel. Nem fogad szót. "Rossz" gyerek. Nem bírom lefektetni este. Nem rajzol. Nem labdázik...
Kisiskolás korban:
Izgága. Nem figyel. Nem bír megülni a padban. Diszlexiás. Diszgráfiás. Disz-disz-disz...
Kamaszkorban frusztrációra vált mindent, amit kisgyermek- és kisiskolás korban elszenvedett. Egy harmóniát nélkülöző, állandóan kompenzáló fiatal felnőtt válik belőle.

Hol kezdjük el, mi szülők, a gyerekeink kapcsolóit beállítani, finomhangolni, és legfőképp: HOGYAN? A szó hagyományos értelmében vett büntetések ideje véleményem (és reményeim) szerint lejárt. A mai gyerekekre ez már nem, és/vagy nem a megfelelő irányba hat. A jutalmazás már egy fokkal jobb, de abban meg benne rejlik, ha nem úgy csinálja, ahogy az jutalmazandó, az rossz. Hol kezdődik mégis, ez az egész?

Talán nem mondok újat: a magzati kornál, majd a születésnél, továbbá életünk első évében. Zavarok a viselkedésben, a figyelemben, a mozgásban, a beszédben mind-mind származhatnak az élet legelején "elszenvedett" traumákból. Mik lehetnek ezek a mechanikai, és a legfontosabb - nevelési elveinktől, elképzeléseinktől független - okok, melyek "zavart" okozhatnak a gyermekeink magatartásában, mozgásfejlődésében, haladásában? A teljesség igénye nélkül adok egy-két ötletet, ami, ha Nálatok fennáll, akkor érdemes felkeresni a megfelelő szakembert.


Lehetséges okok:
1. enyhébb oxigénhiány
- az anya nem megfelelő életmódja (rendszeres alkoholfogyasztás, dohányzás, droghasználat)
- az anya súlyos vérszegénysége (idáig Magyarországon nem engedik eljutni a várandóst, a hazai protokoll a WHO-szerinti enyhe vérszegénységet is azonnal korrigálja)
- szűk hely az anyaméhben
- nyak köré tekeredett köldökzsinór
- nehéz, hosszadalmas szülés
- komplikációk a szülés során
2. születéskor elcsúszott csontok
Ahogyan az anya, úgy a magzat csontjai is elmozdulhatnak szülés-születés közben. Erre legismertebb példa az újszülött koponyacsontjai, de érintett lehet a válla, medencéje, bármelyik csontja, tekintettel a születés körülményeire. Ezeket a csontokat régen a bábák helyretették, áttapogatták a kisbabát és ahol szükség volt, korrigáltak, manapság erre aligha marad idő intézményi körülmények között.
Amit okozhatnak:
- mozgásfejlődésben mutatkozó le- és/vagy elmaradás
- idegrendszeri érzékenység
- magatartásproblémák
- hiperaktivitás
- beszédfejlődési rendellenességek
- tanulási zavarok: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia.
Lehetséges korrekciók az életkor függvényében (szakember közreműködésével!!!):
- korai mozgásfejlesztési módszerek
- masszázsterápiák
- csontkovács
- Dennison-torna (Brain Gym)
- kranioszakrális terápia
- minden olyan tevékenység és terápia, aminek művelése közben a két agyfélteke harmóniában van (festés, rajzolás - színterápiák, zenélés).

A problémák jelentős része azonban kisgyermekkorban rejtve maradhat, hiszen itt még nincs, vagy nagyon ritka, hogy más is legyen a gyermekkel a szülőn kívül. Megfelelő információ híján pedig könnyen elcsúszhat, kimaradhat egy-egy mozgásfázis a babánál, ami a későbbiekben nehézségeket okozhat. Az első olyan intézmény, ahol az esetleges rendellenességek kibukhatnak, az iskola. Jobb esetben már az óvodából kaphatnak a szülők támogató tanácsokat, s amennyiben megfogadják azokat, megelőzhetővé válnak az iskoláskori kudarcok.

Mert a gyerekek nem rosszak... Figyeljünk hát rájuk, üzeneteikre,

hogy általuk mi is jobbak lehessünk!

A fent felsorolt lehetséges terápiák/korrekciók legtöbbjét egészséges gyermeken is végezhetjük. Környezeti mérgekkel terhes és állandó másodlagos zajforrásoktól (is) "hangos" világunkban mindenkinek jól esik, ha elméje megpihenhet a mozgás vagy a művészetek által.

A diagnózis felállításában és a helyes terápia kidolgozásában kérjétek szakember segítségét!

Szeretettel: Füvecske