Lerobbanások - ünnepi ez van

Ki megússza, ki nem. A mi környezetünkben többen nem. Többek között mi magunk sem (eddig kihúztuk márciusig :)).

Az egész éves hajtás - legyen akár egy vagy kettő évközi pihenő, nyaralás, "city break", vagy csak otthoni "dolce far' niente" - (ki)üthet. S mikor máskor, ha nem a nagy karácsonyi szünet előtt vagy alatt. Hiszen erre van kitalálva... A fáradt test, lélek és elme az igénybevétel megszűnésére gyakorlatilag azonnali (le)robbanással reagál.

Az idő eme ciklikusságát, amit az emberi megismerés, tapasztalás és hit alkotott, testünk minden ízében magáévá tette. A vég várása mindig felfokozott fizikai-érzelmi állapothoz kötődik. A versenyző is a cél előtt mozgósítja tartalékait a győzelem, jobb eredmény érdekében.

De mi a cél? Az év vége? Ha nem "betegszünk" bele, is eljön. Az új év? Az is eljön. Mi már nem kellünk ehhez. Mi máshoz kellünk. Ahhoz, hogy másként gondoljuk ezt az egészet. Mikor? Most. Hiszen ki szeretné lerobbanva, náthásan, taknyosan, lázasan, fájdalmak és betegség-szag közepette tölteni az ünnepeket? Az ünnepeket, amikor "menni kell". Hiszen (el)várnak minket szeretteink. Vagy mi várjuk őket otthonunkban (ez nekünk lehet szerencsésebb, de nekik stresszesebb). A rugalmasság relatív és nagyon szubjektív dolog. Az alkalmazkodás rövid távú megfelelője is lehet, ha másra nem is, hát erre az egy alkalomra.

Az ünnepek alakulása a legjobb családban is izgalommal teli. Elmondani, felvállalni, támogatni. Hogyan szeretnénk tölteni mi az ünnepeket? Az előző évhez képest megváltozott az életünk? Nincs társ mellettünk, más társ van mellettünk, itt lakunk, ott lakunk, valaki elment, valaki érkezett... Merni kell kérni, elmondani vágyainkat, szándékainkat. Egy "ellenfelünk" van: az idő. Mint az öreg bugyigumi, ha hirtelen rántod meg, tuti, hogy elszakad, használhatatlanná válik. Így reagálhat az ember is a váratlan helyzetekre, ha nem a megfelelő időben és módon kerül elé a megváltozott igény, helyzet. S ebből számtalan, egyébként elkerülhető konfliktus adódhat.

Nem csak magunknak, szeretteinknek is megspórolhatjuk a túlfeszülést, elszakadást. Lehet jogos a kérdés: "Mindig csak én figyeljek???" Igen. Ha Te vagy a helyzet magaslatán és látod át családod többi tagjának lelki és fizikai állapotát, akkor igen. Tedd meg első sorban Magadnak (s ha van, társadnak, gyermekeidnek) azt a szívességet, hogy az év végi, ünnepekkel és eseményekkel teli hajrát gondtalanabbá teszed. Nem tudsz időben elkészülni a dolgokkal? Na és??? Ha régimódi (tisztelendő!!!) szokásaikba berögzült szerettek ezt nehezményeznék, vállald fel, készítsd fel őket. Aki érzi a szeretet, képes megérteni a JELENLÉT megismételhetetlenségét, és nem fog tárgyiasult ajándékokat keresni. (De, fog, mert megszoktuk, azonban van, amikor már az ajándékozás, a tárgy átadása is elég, a kapás jelentőségét veszti :)).

Az év végi lerobbanásokat nem csak az egész éves hajtás okozhatja. Befeszülhet a szervezet az ünnepvárás okán is. A beteg test részvétet ébreszt. Hogyan lesz idén? Mindig van valahogy. Ha ettől az évtől máshogy kell legyen, az jövőre már hagyományként ünnepelhető. Csak mondani kell, kommunikálni kell, kérni és jelen lenni kell. Oltári szerencsés az, akinek kitalálják a gondolatait. Ilyenből van kevesebb. Akinek gondolatai - vélje azokat bármily "hangosnak" is - megválaszolatlanok maradnak, mondja ki. Ne utólag. Előre. Mondja el, mire vágyik. Úgysem jegyzik meg? Úgysem tartják számon? Akkor jól időzítve ismételni érdemes. Nevezhetjük szeretetnyelvnek is. Használhatunk szakzsargont, kifejezhetjük magunkat saját szavainkkal, a tényeken semmi nem fog változtatni. Ha felismered szereped, helyed, helyzeted, lehetőségeid és határaid az év végi (ünnepi) hajtásban, fogadd el és add át Magad neki. Ha főznek Rád, örülj neki, és terítsd meg szépen az ünnepi asztalt! Ha túl sok Neked a család ellátása, rendeld meg a halászlét meg a bejglit. Nem az asztal, nem az étel a fontos. TE, TI vagytok azok. Egymásért, egymásnak. A jelenlét, figyelem és elfogadás (elfogadottnak tudás) bizonyosságát a legízletesebben elkészített harcsapaprikás sem helyettesítheti. De Téged sem.

S ha ez idén mégsem így alakult, megteheted jövőre. Időben.

Trüffel, szaloncukor vagy aminek készítjük, de finom

Trüffelből eddig kb. 300 került legyártásra, szaloncukorból "csak" 120. Ennyi talán elég is lesz erre az évre :). Jövőre már csak vendégvárónak készítem majd el ezeket a finomságokat, úgymond "mutatóba" :).

Hogyan kezdődött? A kismama jógás levelezőlistánkról az egyik anyuka ültette a bogarat a fülembe (ezúton is köszönet érte), egy roppant egyszerű recepttel. De még nem vitt rá a lélek. Aztán folytatódott egy kuszkuszos-sütőtökös vacsorával, amiből kicsit túllőttem az adagot. Volt még benne alma is, meg finom téli fűszerek, mint fahéj, gyömbér, szegfűszeg. Nem fogyott, én meg nem voltam konyhamalac hangulatban. Ezért kikevertem egy kis mézet valamennyi földimogyoró krémmel és ahhoz kezdtem el adagolni a kuszkuszos vacsora-maradékot. Addig pakoltam, amíg szépen elfogyott és a végére egy formázható masszát kaptam. Golyócskákat gyúrtam belőle, kakaóporba forgattam és kész is volt. Finom és kelendőbb is lett.

Aztán egészen idáig jutottam. Íme hát, a receptek:

Datolyás-mogyorókrémes golyó

1/2 kg magozott aszalt datolya
2 evőkanál natúr mogyorókrém (mókus v. török mogyoró, ki, hogyan ismeri)
2 evőkanál mogyoró olaj (u.a.)
2 evőkanál kakaópor
darált dió v. mogyoró v. mandula

A datolyát, ha száraz, negyed órára érdemes beáztatni, aztán kinyomkodva aprítóba v. turmixba tenni. Ha van nagy turmix a háznál, akkor mehet mind bele, ha nincs, akkor apránként. Ha túl híg/olajos a masszád, akkor a daráltakkal v. kakaóporral lehet sűríteni. Ha száraz, akkor a datolya felöntő levével, vagy további olaj  hozzáadásával tudod puhítani. A végén formázható masszát kell kapjál. Ebből készíthetsz golyócskákat, amiket kakaóporban, valamelyik daráltban, vagy ezek keverékében megforgatsz. Ha szaloncukrot szeretnél, formázd hosszúkásra, olvassz csokit és mártsd bele :).

Várható mennyiség: kb. 50 db

Szilvás-mákos trüffel

1/2 aszalt szilva
2 evőkanál meggymag olaj
2 evőkanál mák
2 evőkanál porcukor (nálunk darált nyírfacukor)

Ahogyan az előzőnél, elkészítjük a masszát és mehet a gyurmázás, csak itt értelemszerűen a mák a sűrítő :). A fél kiló alapanyag itt is ezt a kb. 50db-ot adja ki. Úgy tűnik, ez ennyit tud :).

Barackos-mézes

1/2 kg aszalt sárgabarack
4 marék dió
2 evőkanál gesztenyeméz
2 evőkanál mandula v. dióolaj
1 marék szeletelt v. darált mandula

Itt is mehet minden egybe, ha bírja a háztartási robotgép, ha nem, akkor egyesével. Mézzel tovább hígítani, dióval sűríteni lehet.

Áfonyás-fehér csokis varázs

1/2 kg aszalt vörös áfonya
10 dkg fehér csoki pasztilla (lehet kevesebb is, több is)
2 evőkanál meggymag olaj

Az egyik legfinomabb kreáció lett. Az elkészítés ugyanaz: mindent darálni, aztán gyúrni, söndörgetni.

Részemről a következő pár dolog miatt örülök ennek a nasinak:

1. jól el lehet benne rejteni a hidegen sajtolt növényi olajokat, amik kivétel nélkül kiváló A, E, D, K-vitamin és esszenciális zsírsav források (mindegyik más mennyiségben tartalmazza), melyekre szervezetünknek igen nagy szüksége van
2. pillanatok alatt készen van, tehát relatíve jó a pepecselés-elfogyasztás arány :)
3. tényleg olcsó és egészséges
4. ha nem enné a gyerek golyónak, csokiba mártva tuti befutó - és a sok hasznos összetevő mellett ennyi csoki belefér :)

További, kipróbálásra érdemes receptek:

http://blog.dejavuvilag.hu/cukormentes-egyszeru-es-egeszseges-desszert-praline-paleo-nyersvegan/#more-2107
http://iz-illat-varazslat.blog.hu/2014/09/05/csokibomba_bombazoknak

Édes ünnepeket Nektek!

Szeretettel: Füvecske