2014. február 18., kedd

Homeopátia és aromaterápia együtt?


A válasz talán sokakat meglep: igen. Még jóval aromaterápiás tanulmányaim kezdete előtt is így olvastam róla, majd a szakmai körökben hallott információk és a gyakorlat teljes bizonyosságot adott. Persze, nem ennyire egyszerű a képlet.

Ismereteim szerint a homeopatikumok érzékenyek bizonyos kémiai hatóanyagokra, szerves vegyületekre, melyekkel kapcsolatba lépve azok kioltják hatásukat. Mivel ezek a hatóanyagok legtöbbször illóolajok alkotóelemeiként ismeretesek, ezért a homeopátiás és aromaterápiás készítmények egy terápián belüli használata ellenjavallt. A homeopatikumok azonban nem minden, illóolajban található szerves vegyületre reagálnak érzékenyen vagy végletesen. Az elővigyázatosságot igénylő vegyületeket a hétköznapi és terápiás gyakorlatban ismert szubsztanciáknak csupán csekély százaléka tartalmazza.

Az aromaterápia az aromás növényekből vízgőz-desztillációval kinyert illóolajokkal, a lepárlásból visszamaradt aromavízzel és hidegen sajtolt növényi olajokkal dolgozik. A homeopátiára veszélyes, estleges hatóanyag-tartalommal csak az illóolajok rendelkeznek. Az illóolajokban megtalálható, főként terpén típusú vegyületek, valamint gyűrűs észterek és nitrogéntartalmú vegyületek az aromavizekben már nagyon oldott formában vannak jelen, hétköznapi használatuk ez által sokkal biztonságosabb. Az illóolaj-molekulák számos módon bejuthatnak szervezetünkbe, és ha már bent vannak, a következő hatásokat lehet velük elérni (a felsorolás nem teljes):

-          érzelmi kiegyensúlyozás, nyugtatás, stressz-oldás
-          antibakteriális, antivirális, fungicid hatás (légtisztítás esetében is)
-          fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, immunerősítés
-          sejt és szövetregenerálás (bőrproblémák, sebek, törések, műtétek esetében)
-          keringésserkentés, pangások szüntetése
-          hormonális kiegyensúlyozás
-          köhögéscsillapítás, hurutoldás.

Ezek az emberi szervezettel igen reakcióképes molekulák, melyek segítenek beindítani annak öngyógyító folyamatait, valóban, kapcsolatba léphetnek a homeopátiás szerek információszintű hatóanyagaival is, és gátolhatják azok hatásmechanizmusait. Fontos azonban tudni, hogy az illóolajok vegyületei, molekulái – illatkarakterüknek megfelelően – egy meghatározott időt töltenek el az emberi szervezetben. Minekutána reakcióba lépnek a szervezetünkben található más molekulákkal (inhalálás során pl. az oxigénnel), már más formában fogják tartalmazni az eredeti, esetünkben homeopatikumokkal összeférhetetlen vegyületeket. A fejillatok nagyjából 1 napig dolgoznak a szervezetben, de a légtérből jóval hamarabb 1-2 óra alatt elpárolognak. A szívillatok 1-3 napig hatnak ránk, míg az alapillatok akár 1 hétig is dolgozhatnak bennünk, a már említett, átalakult formában.

A homeopátiás készítményekre közvetlen negatív hatással lévő szerves vegyületek:

-          a főképp menta fajokban (Mentha ssp.), de egyes eukaliptuszfélékben (Eucalyptus dives) is, megtalálható menthol és piperiton
-          a kámforfában (Cinnamomum camphora) és a rozmaring egyik kemotípusában megtalálható camphen
-          az eukaliptuszfélékben (Eucalyptus globulus, Eucalyptus radiata, stb.) és számos más aromás növényben (madagaszkári kámforfa, niaouli, mirtusz, rozmaring) megtalálható eucalyptol, más nevén 1,8 cineol.

Ezek kivétel nélkül fejillatok alkotóelemei, tehát viszonylag hamar elpárolognak, gyorsan reakcióba lépnek és rövid időt töltenek a szervezetben. A menta fajok illóolajait főként a koncentrálóképesség növelése, fejfájás, bőrszépítés vagy húgyúti panaszok esetén használjuk. A kámforfát az általam tanult és gyakorolt francia aromaterápia nem kifejezetten használja, viszont számos gyári készítmény hatóanyaga. A madagaszkári kámforfában pedig a cineol hatóanyag van jelen nagyobb mennyiségben, camphént nyomokban tartalmaz. A kámfor ismert fájdalomcsillapító és ugyancsak élénkítő hatással bír. Az eucalyptol vagy 1,8 cineol kiváló energetizáló, idegrendszeri és általános erősítő, vírusölő, immunerősítő. Légúti megbetegedések és infekciós időszakok első számú illóolajai a cineol tartalmúak. Gyermekgyógyászatban az általam gyakorolt francia aromaterápia 6 éves kor alatt nem használ menthol, piperiton (általában keton), és kámfor tartalmú illóolajokat, tehát ha gyermekünk betegségmegelőzésében vagy gyógyításában szeretnénk homeopátiát és aromaterápiát együttesen használni, a cineol az egyetlen mumus.

Mivel úgy az egészségmegőrzés, mint a betegségek kezelése terén szeretek több fronton jelen lenni, kísérleteztem – eddig maximális sikerrel. Tapasztalataim szerint a fent említett vegyületeket tartalmazó illóolajok egy-másfél óra után már ártalmatlanok a homeopátiás készítményekre. A bevált sorrend nálam: először az illóolajos készítmény – immunerősítő balzsam, baktérium- és vírusölő bedörzsölő, köhögéscsillapító olajkeverék, stb., majd rá egy, legfeljebb másfél órára a homeopátiás golyó. Ez a sorrend – amellett, hogy működik - már csak azért is praktikus, mert a homeopátiás szert magunkkal tudjuk vinni és bárhol beadni gyermekünknek, vagy magunknak, míg a testfelületet illóolajjal nem akárhol kenegeti az ember, főleg nem télen, a játszótéren… Úgy tapasztaltam, hogy párologtatás esetén a homeopatikumok és illóolaj-keverékek közötti kontraindikáció nem áll fenn.

Az egyéni érzékenység természetesen más és más. Mivel mindkét alternatív gyógymód kétség kívül hatásos, ezért azt ajánlom, mindenki mérje fel saját vagy gyermeke reakcióját a két terápia együttes alkalmazása esetén. Alapelvnek az egy-másfél órás különbség betartását ajánlom. Akut helyzetben én minden létezőt bevetek – a megfelelő és kitapasztalt korlátok alkalmazásával. Az aromavizek azonban az óvatosabbaknak vagy ezek után is kételkedőknek is remek alternatívát kínálnak úgy a bőrápolásban, mint az immunerősítésben, idegrendszeri kiegyensúlyozásban, vagy emésztőszervi problémák esetén.

Kérdés esetén forduljon hozzám bizalommal:


Holp Judit / Füvecske
okleveles fitoterapeuta
aromaterápiás szaktanácsadó
aromaterápiás masszőr

+36 30 516 30 44

fuvecske@gmail.com

2014. február 2., vasárnap

Az aromaterápia számomra



Számomra mit jelent az aromaterápia? Mit jelenthet bárki számára egy, az ókor óta ismert és használt gyógymód, ami már több ezer évet bizonyított? A jelentést - úgy az egyén mint egyes csoportok számára - nagyban meghatározzák és befolyásolják olyan tényezők, mint az egyéni és/vagy a társadalmi szocializáció. Ha egy társadalomban egy ősi/ókori gyógymód nem eléggé ismert vagy elismert, akkor az egyének sem, vagy nehezen fogják elfogadni róla az új keletűnek hangzó információkat. Ettől még létezhetnek egy társadalmon belül olyan mikro-közösségek, szubkultúrák, ahol a régi idők alternatív megoldásai pozitív fogadtatásra találnak. Kontinensünk és a Föld országainak nagy részében az aromaterápiát, mint a testi jólét, a wellness egyik kiegészítő terápiáját ismerik és használják.

Az aromaterápia alapvetően a növényi részekből vízgőz-desztillációval vagy egyéb módszerrel kinyert illóolajokkal és aromavizekkel, valamint hidegen sajtolt növényi olajokkal dolgozik. Ezek a folyadékok - most figyelmen kívül hagyva a termesztés módját, a végtermékre koncentrálva - 100%-os, orvosi vagy terápiás tisztaságukban jelentős gyógyhatással bírnak. A bennük található kémiai összetevők különböző gyógyító tulajdonságokkal ruházzák fel őket. Az egyes kémiai összetevőket funkciós csoportokra osztva ismerteti a szerves kémia. Minden funkciós csoportnak és azon belül minden vegyületnek is van egy jellegzetes illata, ami magában hordozza az anyanövényre jellemző karaktert is. Emellett, a funkciós csoportok alapján osztályozzák a terápiás tulajdonságokat, valamint az ellenjavallatokat is. Azokban az országokban, ahol ezen szubsztanciák orvosi minőségükben vannak jelen, fontos szerepet játszik az éghajlat, a talajtani adottság és a begyűjtés időpontja is. Ezek a tényezők befolyásolják az egyes illóolajra leginkább jellemző vegyület felszaporodását a növényben. A megnövekedett hatóanyag-koncentrációt kemotípusnak nevezzük.

Példának vegyük a kakukkfüvet (Thymus vulgaris), mint növényt, melynek jellegzetesen tiszta, hűvös, mégis erőteljes illata van. A kakukkfűben általánosan leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben található hatóanyag a thymol, ennek van az a jól ismert "kakukkfüves" illata. A wellness-aromaterápia országaiban, szerencsés esetben, az illóolaj csomagolásán szerepel a fő hatóanyag, vagy legalább annak legfontosabb ellenjavallatai. A thymol esetében, ami egy fenol típusú vegyület, a bőrmaró hatást emelném ki az ellenjavallatok sorából (terhesség, 6 év alatti gyermek). A Thymust vulgaris ct. (chemotype) thymol-on kívül az orvosi aromaterápia még számos másik kakukkfű kemotípust különböztet meg, mindegyik valami másban kiváló, és bőrön tisztán alkalmazva is biztonságosabbak. A hazai illóolaj-előállító és forgalmazó cégek megemlítik a kemotípus indikáció nélküli kakukkfű illóolaj bőrirritáló hatását, de iránymutatást már nem adnak, hány százalékos hígításban biztonságos a használata. S bár a szakirodalom kétféle aromaterápiát különböztet meg: az angolt, ami a wellness irányt képviseli és a franciát, ami az orvosit, azokban az országokban, ahol ennek nincs vagy nagyon szegényes a hagyománya, nagyon kockázatos hazai gyártmányú illóolajat, vagy aromaterápiás készítményt vásárolni.

Magyarország ez utóbbi országok közé tartozik. Ezért választottam az aromaterápia francia ágát. Mert egy olyan országban, ahol egy gyógymódról csak félinformációk vannak, ott a kapcsot az egyén és a gyógymód között a módszer mögött felsorakoztatható tudományos bizonyítékok adják. Kutatások igazolják az egyes illóolajok baktérium-, vírus-, és gombaölő tulajdonságát, ahogyan a limbikus rendszeren keresztül, gyakorlatilag azonnal kifejtett érzelmi, lelki hatásuk is ismeretes. Az pedig talán a természet csodája, hogy egy fizikai szinten jelentkező problémára szinte minden esetben olyan illóolaj vagy illóolaj-kombináció a gyógyír, mely a lelket megsebző eredőt is oldani képes.

Ezért jelenti számomra az aromaterápia a hidat a fizikai és az éteri között. A kézzel foghatót és a megmagyarázhatatlant egyben, mely tudományos vonatkozásaival mégiscsak utat tör magának a társadalom azon rétegei felé is, ahol az aromaterápiás készítményekkel való gyógyítást nem a neki kijáró figyelemmel és/vagy körültekintéssel kezelik.